— Millenniumi könyvszemle —

A Kard, kereszt, korona kétségtelenül a magyarság könyve. A szerzőhármas (Baranyi Tibor Imre, Horváth Róbert, László András) a magyarság szellemi témájának keretében mutatja fel azt az Ideát, ami lényegét tekintve minden nemzeti elkülönülést megelőz és meghalad: az egyetemest a részlegesben is láttatva. A könyv nacionalizmusa minden ponton következetesen „felfelé” nyit, egy nagyobb szabadság felé, a konnacionalitás (’nemzetközösség’), illetve a szupranacionalitás (’nemzetfelettiség’) irányába, de úgy, hogy előzetesen a nacionalitás összes szellemi pozitívumát megvalósítandóként és birtokba veendőként szemléli. A nemzethez tartozás ilyenformán feladat, amit tökéletesen megvalósítva kell meghaladnunk, és bizonyítanunk, hogy felülről is ápolható az. A Kard, kereszt, korona című könyvet a szerkesztő – Baranyi Tibor Imre – ennek a szellemi és tradicionális felfogásmódnak a jegyében állította össze.

A könyv a magyarság témáján belül olyan különböző „altémákkal” foglalkozik, mint „A magyar királyok Szent Koronája”, „A magyarság szellemi küldetése”, a „Vertikális nomádság”, „Az arisztokrácia létének értelme”, „Szuverenitásunk kérdéséről” vagy „A nacionalizmus szellemi korrekciója”, stb. A tanulmányokat összekötő, közös vezérfonal: a szellemi és metafizikai hagyományosság mint alapszemlélet. Ez a szerzők megértésének kulcsa. Talán itt találkozunk először azzal, amit Hamvas Béla hatalmas jelentőségű munkássága megértésének lehet nevezni. Ez úgy tűnik nem véletlen, hiszen a kötet egyik szerzője – dr. László András – Hamvas Béla személyes jó barátja volt, egészen Hamvas 1969-ben bekövetkezett haláláig. Úgy látszik az egyetemes hagyomány gondolata itt termékeny talajra talált, s önmagát a legkülönbözőbb síkokon és témákban képes megnyilvánítani. Amíg Hamvas írása szép és érthető, addig László András szigorúan pontos és mély, ugyanannak a hagyományos szemléletnek a talapzatán. Ez utóbbi jegyében az elmúlt évtizedben – a kommunizmus „dialektikus materializmusának” terrorja alól felszabadulva – több új szerző is (Baranyi Tibor Imre, Horváth Róbert, Buji Ferenc stb.) sok értékes tanulmányt írt magyar nyelven is, és számos idegen nyelvű művet fordítottak le, olyan kiemelkedő szellemi jelentőségű gondolkozók-szerzők alkotásait, mint René Guénon, Julius Evola, Frithjof Schuon, A. K. Coomaraswamy, Titus Burckhardt vagy a keleti Srí Ramana Maharsi. Ennek jóvoltából jelen van vagy legalábbis elérhető immár Magyarországon is egy sajátosan „új” és – a tradicionális szerzők szerint az ugyanígy nevezettel ellentétben, valódi – szellemi „reneszánsz”, ami a legősibbnek a tényleges újjászületése. Annak a szellemiségnek a jelenkor egyre romló viszonyait figyelembe vevő átdolgozása – tudjuk meg a kötetből –, amely valamikor – és minél régebbre nyúlunk vissza annál jobban – az emberi világ teljességét és minden részletét különösebb létszemléleti megfogalmazás nélkül is az ég tetejétől a föld mélyéig áthatotta. Ha az utóbbi időkben már nem is uralmi pozícióban, de mégis a legtöbb viszonylatot meghatározó módon ez a szemlélet Magyarországon egészen a XX. század közepéig jelen volt (az államrend vonatkozásában 1945-ig, az általános emberi mentalitás tekintetében pedig körülbelül 1956-ig). Amiről tehát a Kard, kereszt, korona áttételesen vagy közvetlenül beszél, abban a legmesszebbmenőkig nincsen semmi új. S bár a felejtés-feledtetés természetesen nagy mérvű, a tradicionális áthatottságú ember és az ő világa még mindig egy generáció közelségében van számunkra, közép-kelet európaiak és magyarok számára. Ne feledjük: közöttünk van egy trónörökös király (Habsburg Ottó), és közöttünk vannak (volt) arisztokraták, volt frontharcosok, hadifoglyok, a kommunizmus üldözöttjei és deportáltjai, „osztályidegenek”, „B-listások”, „kulákok”, ’56-osok és „klerikális reakciósok”, székelyek és vajdaságiak és felvidékiek. S jó esetben még a fiatalabbaknak is van legalább egy nagyapja vagy egy nem is olyan távoli felmenője, aki a kommunizmusban úgyszólván „nem illett a képbe”, azaz megannyi tényleges vagy lehetséges antiglobalista és antimondialista elem, akiktől a legutóbbi időkig érzületileg is elsajátítható volt valami abból, amit a fentebb említett új/régi kinyilatkoztatás doktrinálisan hivatott megnyilvánítani – felülemelkedve minden esetlegességen.

A Kard, kereszt, korona tulajdonképpen tisztelgés Krisztus után 2000 és Szent (I.) István után 1000 évvel a Turul-dinasztiabeli Királyok, az Árpádok hatalmas műve: Magyarország, a Magyar Állam, a Magyar Apostoli Királyság előtt. És a tisztelet a megismerés első lépcsője, amire kétségtelenül napjainkban is nagy szükség van. E könyvnek ilyenformán számos, leginkább az elmúlt évtizedek által emelt akadályt kell legyőznie, hogy elvégezhesse feladatát. s betölthesse célját. Ez a cél legmagasabb szinten minden történelmiségen túlmutat. A szerzők meggyőződése ugyanakkor, hogy a múltban is megjelenő, de alapvetően örök értékeket úgy a magyarság, mint az egész világ vonatkozásában fel kell éleszteni ahhoz, hogy korunk – szinte kizárólag anyagi – civilizációjának embere ne sodródjon végveszélybe.

Baranyi T. I., Horváth R., Dr. László A.: Kard, kereszt, korona, Lux Mundi Kiadó, Debrecen, 2000, 122 oldal, 990 Ft.)

M. Z.