– Első rész –

* * *

Napjaink világpolitikájának, a tömegek általános irányulásainak, életszemlélet alatti életszemléletének (valójában bambaságának) meghatározó tényezője és ereje az Amerikai Egyesült Államok. E kijelentés banális igazsága mindenki számára nyilvánvaló, de az ebből az irányból érkező influenciák lényegi mivoltával, eredőjével csak igen kevesen vannak tisztában; igazán csak azok, akik a történelemben transzcendens princípiumok és a nekik megfelelő okkult erők korrelációjának, harcának megnyilvánulási mezejét látják. E szemléletben feltárul, hogy napjainkban Amerika az egyik legfőbb forrása a földi-emberi létet és annak maradványszerű struktúráit a végsőkig megmérgező és leromboló erőknek. Ez legfőképpen 1945 óta figyelhető meg, hiszen 1945-ben még a maradványai is megszűntek annak, ami normális berendezkedésnek nevezhető. 1945 határvonal, 1945-ben egy világ szűnt meg, végső struktúrák rombolódtak le, mely struktúrák romjai közé azok az erők törtek be, melyeknek a mai Egyesült Államok tulajdonképpen világi megtestesítője és szimbóluma. (A romboló offenzívák másik hadoszlopa által létrehozott Szovjetunióban és a szocialista világban megvalósítani kívánt elképzelésekről kiderült, hogy kezelhetetlenek. Ezért ezt a szisztémát szabadkőműves létrehozóik lebontották; mindazonáltal a maga feladatát elvégezte, utat engedve az amerikanizmus erőinek, melyek villámgyorsan özönlöttek be azon „jég” elolvadása után, amellyel a szocializmus szerkezeti váza szimbolizálható.)

1945 óta tehát Európa, a nyugati világ halottnak tekinthető. Tudjuk, hogy abban, ami 1945-ben megvalósult, az Egyesült Államoknak jelentős része volt, és oroszlánrésze van abban is, ahogyan azóta alakult a világ, ahogyan a felbomlási folyamatok egyre gyorsultak és gyorsulnak ma is. Amerika tehát a fizikai rendben e halott állapot egyik legfőbb előidézője, másrészt a „halott” további bomlásáért felelős erők kibocsátója. A folyamat tulajdonképpen egy hulla bomlásához hasonlítható, melyet szándékosan gyorsítanak, hogy még csak ne is emlékeztessen semmi arra, ami legalább fizikai formájában eredeti.

Úgy tűnik, hogy napjainkban a bomlasztás szubracionális erőinek egyik legfőbb célja, hogy az amerikai embertípust minél általánosabbá, minél elterjedtebbé tegye a Földön. Egy mentalitás terjesztése tehát a cél, amelyet nem „erőszakkal”, nem brutális eszközökkel, hanem a befolyásolás pszichikai eszközeivel, „pszichikai fertőzés” útján, állandó demagógiával, ostoba jelszavaikkal próbálnak keresztülvinni. Egy olyan világban, ahol a tömegeknek nincsenek sem külső, sem belső szilárd vonatkoztatási pontjai, ez természetesen még a könnyűnél is könnyebben sikerül.

E mentalitást legáltalánosabban és principiálisan a teljes föld felé fordulásként, illetve a részleges és egyre fokozódó földalatti irányultságként ragadhatjuk meg. Lázadás a modern világ ellen c. művében (Kötet Kiadó – Nyíregyháza, 1997, 424-425.o.) Julius Evola a következőképpen fejti ki eme föld felé fordulás megnyilvánulásának lényegét: „Ama szemléletmódban, ahogy az életet és a világot tekinti, Amerika is lényegében olyan »civilizációt« teremtett meg, amely a régi európai tradíció ellentéte. Egyértelműen a gyakorlat és a teljesítmény vallását vezette be, az érdeklődést – minden más fölé helyezve – a nyereségre, a nagyipari termelésre, a mechanikus, látható, mennyiségi megvalósításra irányította. Olyan lélektelen, tisztán műszaki-közösségi grandiozitást hozott létre, amely nélkülözi a transzcendencia, a bensőség minden fényét és az igazi spiritualitás hátterét. Ez a felfogás is szemben áll azzal, amely az embert egy organikus rendszerben minőségnek és személyiségnek tekinti; az ember ebben a felfogásban is a termelés és az anyagi teljesítmény eszközévé válik egy konformista társadalmi konglomerátumban.”

Hogyan nyilvánul meg ez konkrétan az amerikai ember életében? Mindenekelőtt abban, hogy életének totális értelmetlenségét egy szüntelen és lázas tevékenységgel feledtesse – yuppie-életmóddal, ostoba időtöltésekkel, teljesítménymániával, exponenciálisan növekedő üzleti haszonra való törekvéssel... Így az értelmetlenséget annak felfokozásával feledteti, ami – vagy inkább aminek a princípiuma – azt „okozza”. Pragmatizmusa, szentimentalizmusa és lapos moralizmusa szintén az akcidenciákhoz való maximális kötődésének jele és eredménye. Azokban a rétegekben, ahol a racionális képességek is hiányoznak, olyan ellenkultuszok jelennek meg, amelyek nyíltan az emberalatti állapotok felé mutatnak – beat-mozgalmak, hippik, a néger eredetű zenék kultusza, a különböző szekták elképesztően nagy száma mutatja ezt.

Mint Evola is írja, Amerika olyan „konglomerátum”, amelyet az Európáról, a tradicionális Európáról leszakadt elemek hoztak létre. Ez a képződmény aztán Európa meggyengülésével ellene is fordult – hogy sorsát végérvényessé és visszavonhatatlanná tegye. Amerika voltaképpen Európa szellemtelen rétegeiből kikerült tömegeknek adott életteret, így pályája mindenképpen törvényszerű.

Ha az amerikai ember – illetve a jenki – mentalitását és lelkiségét vizsgáljuk, e mentalitásban és lelkiségben a néger komponens meghatározó voltát tapasztalhatjuk. Paradox keveréke ez egyfajta csontkeménységnek illetve az emócióktól való elragadtatásra való igen erős hajlamnak. Egyrészt tehát a business, a célok (melyek mindig valamilyen karrierre irányulnak) – a szellemtől elszakadt puritán, jenki komponens. Másrészt a szentimentalizmus, az infantilis lelkesedés az ostoba sportok és időtöltések iránt, a férfiak nők előtti kapitulációja stb. – a néger komponens. Mindezen komponensek egyszerre és párhuzamosan vannak jelen az amerikai lelkiségben, mely egyidejű jelenlét a fehér és néger rasszok főleg mentális, másodsorban fizikai keveredésének az eredménye. Rendkívül szemléletesen írja le ennek a keveredésnek a lelkiségben megnyilvánuló eredményét Carl Gustav Jung (Föld és lélek; Kossuth, 1995., 36-38. o., ford.: Linczényi Adorján): „Először is feltűnt a négerek nagy befolyása, természetesen pszichológiai befolyása, vérkeveredés nélkül. Az amerikai ember emocionális megnyilatkozását, elsősorban nevetését, legjobban az amerikai lapok képes mellékletein lehet tanulmányozni; az utánozhatatlan Roosevelt-nevetés ősformájában az amerikai négernél lelhető fel. A viszonylag laza ízülettel való sajátságos járás, vagy a himbálózó csípő, ami az amerikai nőknél oly gyakran tapasztalható, a négerektől származik. Az amerikai zene legfőbb ösztönzését a négerektől kapta, ugyanígy a tánc is. A vallásos érzés megnyilatkozásai, a revival meetingek [újjászületési összejövetelek], a holy rollers [„szent hempergők”] és egyéb abnormitások erősen néger befolyás alatt állnak, és a híres amerikai naivitás mind kedves formájában, mind az inkább kellemetlen megnyilatkozási módjában könnyen összehasonlítható a négerek gyerekességével. Az átlagosan rendkívül élénk temperamentum, ami nemcsak a baseball-mérkőzések alkalmával mutatkozik meg, hanem egészen feltűnően a szokatlan nyelvi expresszivitásban, amire a legékesebb példa a szüntelen és végtelen fecsegésáradat az amerikai újságokban, ami aligha származik germán elődöktől, sokkal inkább egy néger falu chatteringjéhez [karattyolásához] hasonlít. Az intimitásnak csaknem teljes hiánya és a mindent elnyelő tömeges társadalmi élet a nyitott kunyhókban zajló primitív életre emlékeztet, a törzs összes tagjának teljes identitásával. Az volt a benyomásom, mintha minden amerikai házban valamennyi ajtó mindig nyitva állna, mint ahogyan az amerikai vidéki városkákban kerítés sem található. Úgy tűnik, mintha minden utca lenne. Természetesen nehéz részleteiben eldönteni, hogy mit kell a négerekkel való szimbiózis rovására írnunk, és mi tulajdonítható annak a körülménynek, hogy Amerika, szűz talajon, még mindig pioneering nation [pionír nemzet]. Ám nagyjából és egészében véve félre nem ismerhető a négerek jelentős befolyása az általános népi karakterre.

A primitivitásnak ez a fertőző volta ugyanilyen jól megfigyelhető más országokban is, azonban nem ilyen mértékben és nem ebben a formában. Afrikában például a fehér ember elenyésző kisebbségben van, és ezért a legszigorúbb társadalmi formák betartására kényszerül a négerekkel kapcsolatban, hogy az úgynevezett going black ellen védekezzen. Ha a primitív befolyásnak nem tud ellenállni, már el is veszett...”

Gondolatmenetének folytatásában Amerika vonatkozásában Jung e jelenséget egyáltalán nem tartja „kedvezőtlennek” (bár ma valószínűleg kétszer is meggondolná, hogy leírja-e); mindazonáltal a folyamat „kedvezőtlen”, sőt vészterhesen kedvezőtlen mivolta teljesen egyértelmű azok számára, akik e „pszichológiainál” tágabb történelmi és szellemi perspektívákban képesek gondolkozni.

Az eddigi fejtegetésekből tehát kiderül, hogy abban a mentalitásban, amely pandemiaként árasztotta el Európát, Japánt és az egész világon mindenhova próbál betörni, óriási mértékű a néger komponens jelenléte. Azonban mielőtt ebből az amerikai történelem egyes momentumaival kapcsolatos következtetéseinket levonnánk, valamint ismertetnénk és értékelnénk a Ku Klux Klan alapelveit, tegyünk egy rövid kitérőt és ejtsünk néhány szót a rasszok problematikumáról.

E tanulmány keretein belül a rasszok elméletének kérdésére csak olyan mértékben térhetünk ki, amennyire feltétlenül szükséges. E kérdéskört bővebben és a szellemi hátteret alaposabban megvilágítva tárgyalja Dr. László András Tradicionalitás és létszemlélet c. könyve (Kötet Kiadó, 1995. Az ember és világa c. fejezet, 151-173. o.), melyre a rasszokra vonatkozó fejtegetések kapcsán támaszkodtunk.

A rasszokat nem pusztán testi-fizikai kategóriákként lehet felfogni, hanem olyan megközelítésből is lehet őket tételezni, amely lelki és szellemi rasszkategóriákat állapít meg. Természetesen lényegileg nem arról van szó, hogy a manapság a biológia által tételezett szomatikus rasszokat lelki és szellemi szempontok alapján vizsgálnánk, hanem a lelki és szellemi rasszok önálló – és természetesen nem fizikai – entitások, önálló kategóriák. Ha a ma létező nagyrasszokat pusztán szomatikus szempontok alapján vizsgáljuk, úgy semmi alapunk nincs arra, hogy szellemi, vagy akár csak lelki rendű megállapításokat és értékítéleteket alkossunk. A biológia rasszairól és nagyrasszairól azt mondhatjuk, hogy ezek a fizikai rasszoknak és nagyrasszoknak tekinthetők, amelyek – a lelki rasszok közvetítésével – a szellemi rasszokat hordozni képesek vagy nem képesek.

A par excellence szellemi dominanciájú alaprassz a hyperboreus ember volt, a Homo sapiens borealis. Ebből a történelem előtti és emberfelettien emberi rasszkategóriából váltak le azok a rasszok, amelyek ma – hangsúlyozottan csak elviekben – a szellemi (vagyis árja) rasszt hordozni képesek. E két nagyrassz a Homo sapiens borealis mongolides-mongoloides, illetve a Homo sapiens borealis europides-europoides. A trópusi övezetre jellemző és onnan származó tropikális nagyrasszok, a Homo sapiens tropicalis nigritides-nigritoides, illetve a Homo sapiens tropicalis australides-australoides a szellemi rassz hordozására nem képesek. E nagyrasszok egyébként az eredeti boreális alaprassz illetve az ún. lemuriai szubsztrátum keveredéséből jöttek létre. A lemuriai szubsztrátum kifejezés azokat az emberszerű, de emberalatti lényeket jelenti, amelyek korábbi világkorszakokból maradtak fenn és korábbi világkorszakokban materializálódtak. A lemuriai szubsztrátum dominanciája a mai tropikális nagyrasszokban megmaradt, és ez az oka annak, amiért kategorikusan kijelenthetjük, hogy a szellemi (vagy akár a szellem által regulált lelki) dominancia hordozására képtelenek. Ehhez képest másodlagos – de szintén nagyon fontos –, hogy a legelemibb rátekintés és tapasztalat is ezt támasztja alá. Az általános tapasztalat szerint manapság a boreális nagyrasszokba tartozó emberi egyedek sem hordoznak semmi szellemit, de az elvi lehetőségnek ez nem mond ellent, illetve a szórványos kivételek ezt a lehetőséget meg is erősítik.

A kasztbeli meghatározottság egy másik megközelítési lehetőség, amely az adott emberi létező – vagy éppen csoport – általános emberi és szellemi állapotát sokkal aktuálisabb módon és sokkal inkább a vertikalitással jellemezhetően fejezi ki. A kasztokra vonatkozó elveket itt nem áll módunkban kifejteni, azonban annyit megjegyzünk, hogy a négerség valahol a sudra (a legalsó kaszt) és a kaszt-alatti értelemben vett kasztonkívüli határán helyezhető el, illetve hogy sudrává csak egy nálánál magasabb erő képes tenni. Asztrális szimbolisztika szerint a szubterresztrialitás irányába nyitott terresztrialitással jellemezhető.

A rasszok szellemi megítélését illetve Amerika és az amerikai mentalitás lényegét tekintve egyértelmű, hogy napjainkban – Amerikán belül is és világpolitikailag is – egészen más lenne a helyzet, ha a négerek és az europid népesség közötti szeparáció fennmaradt volna. Az amerikai polgárháborúban a konföderációs déli államok olyan mentalitást és életeszményt képviseltek, ami feltétlenül közelebb állt ahhoz, amit az eredeti „úri” attitűdként határozhatnánk meg. Figyelemre méltó körülmény, hogy a háború kezdetén az Egyesült Államok hadserege tisztikarának jelentős része Délhez csatlakozott, illetve az is figyelemre méltó – amit a történelemtanítás és a sajtó előszeretettel hallgat el –, hogy Dél csapataiban rengeteg néger harcolt gazdáik zászlaja alatt. A konföderációs csapatok veresége természetesen nem változtathatta meg egyik napról a másikra a déli mentalitást és attitüdöt, és így nem változtathatta meg a déliek négerekhez való lényegi viszonyulását sem. A demokrata párti Andrew Johnson lemondatása után az úgynevezett ‘Reconstruction’, ami a déli területeken az alkotmány felfüggesztésével, katonai közigazgatási körzetek létrehozásával, jenki politikai kalandorok garázdálkodásával, az írástudatlan négerek szavazati joghoz juttatásával járt, aktív és szervezett ellenállást szült. 1866-ban megszületett a Ku Klux Klan, amiről a liberális tömegmanipulátorok mint terrorista pogromszervezetről beszélnek, amely szervezet nevéhez szerintük kizárólag gyilkosságok, kínzások, szurokban és tollban hempergetések és egyéb erőszakos cselekedetek fűződnek.

A Ku Klux Klan irányultságai és módszerei közül vegyük először azt, ami számunkra kevésbé lényeges – az erőszakos cselekményeket. Ezek meglétét természetesen nem vonjuk kétségbe, azonban fel kell, hogy hívjuk a figyelmet arra, miszerint a liberális tömegmanipulátorok részéről ezek tálalása mindig egyoldalúan történik. Ugyanis elfelejtik közölni azt, hogy ezek a cselekmények sohasem ok nélkül, „úri passzióból” következnek be. Mindig retorziókról van szó, olyan személyek elleni retorziókról, akik megsértették azt, amit a Klan ‘rend’-ként definiál. Tegyük hozzá azt is, hogy az esetek döntő többségében közönséges bűncselekményeket torolnak meg, ahol az elkövetők valóban megérdemlik azt, amit kapnak. Másrészt a liberális államban létezik egy impotencia – vagy inkább ellenpotencia – azt illetően, hogy megvédje a bűnöst, vagy legalábbis a bűnt ne torolja meg oly mértékben, amilyen mértékben az elkövető megérdemelné, így a Klan foganatosítja azt, amit a „legális” rend nem tud vagy nem akar foganatosítani. Emellett már a Klan működésének kezdetétől fogva rendszeresen követnek el kívülállók erőszakos cselekedeteket oly módon, hogy azokat a Klan „számlájára írják”.

Kezdjük el végre az 1866 óta többször megszűnt és regenerálódott Ku Klux Klan elveinek kritikai tárgyalását, melynek alapjául a Klan önmeghatározása és krédója szolgál. A Ku Klux Klan egy titkos, testvéri, jótékony célú és patrióta Rend. Tulajdonképpen ez nevében is szerepel, hiszen a Ku Klux a küklosz görög szó – némiképpen torzított – hangutánzó átírásából ered, ami zárt kört jelent, és mindazt, ami a zárt körrel értelmileg társítható, vagyis a rend széttörhetetlen egységét. A ‘Klan’ tag később járult a szervezet nevéhez, ez a clan -egyébként is közhasználatú – kelta szó keezddőbetűjében módosított átvétele, amely nagycsaládot, nemzetséget, leszármazási vonalat jelent. A szervezet egyébként jogilag bejegyzett, működése az Egyesült Államok egész területén engedélyezett. A rend második érájától kezdve (1915) a több áramlatból álló Klan fővonala teljes névként a Knights of the Ku Klux Klan, vagyis a Ku Klux Klan Lovagjai elnevezést használja. Azonban egy originális lovagrend kritériumainak nem felel meg, hiszen céljai alapvetően politikaiak, nem pedig egy transzcendens realizációs út heroikus bejárására irányulnak. Joggal mondhatnánk azt, hogy a jelenkor egyetlen létező lovagrendje sem felel meg e kritériumoknak, viszont a középkor során alakult lovagrendeknek legalább eredetében megvan ez az attitüd.

Napjaink Klan-ja a szervezetet mint keresztény rendet határozza meg, melynek célja, hogy felbomló társadalmat keresztény princípiumokra alapozva építse újjá. Nem hangsúlyozzák tehát a WASP (White Anglo-Saxon Protestant) fennsőbbséget, mint azt tették például a mozgalom zenitjén a húszas években. Ekkor a rend szigorúan protestánsként definiálta önmagát, a tagok kizárólag protestánsok lehettek. Ez nem jelentett közvetlen katholicizmus-ellenességet, hanem amerikai patriotizmusukból fakadt, minthogy a század elején rengeteg bevándorló érkezett katholikus országokból. De legfőképpen az olasz maffiával való oppozíciójukból vezethető le, hogy a belépni szándékozó katholikus volta kizáró okot jelentett. Ma egyértelműen kijelentik, hogy a felekezeti ellenségeskedést nem tolerálják.

A tagságra aspirálóval szemben támasztott követelmények sok mindent elárulnak a Ku Klux Klan vezérlő elveiről. Az első követelmény az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányához való feltétlen hűség. Ezen a ponton az általunk képviselt elvek alapján kritikát kell gyakorolnunk, hiszen az Egyesült Államok Alkotmánya szabadkőműves alkotmány. Olyan vonás ez, amely tökéletesen jellemezhető a dr. László András által bevezetett ellenbaloldaliság fogalmával. Tipikusan arról van tehát szó, hogy egy magát jobboldaliként definiáló szervezet baloldali eszméket (és módszereket) tesz magáévá, valamint arról is, hogy ami a konzerválást-konzervativitást illeti, nem vonja le a végső konzekvenciákat, hanem megáll egy ponton. Sajnos ez az egész szélsőjobboldal hibája, ami a szellemi orientiációnak a kívánatosnál gyengébb mivoltát jelzi.

A második követelmény az, hogy a jelölt önmagát teljes erővel a Fehér (Kaukázusi) Rassz védelmének, megőrzésének és jobbításának szentelje. Ez önmagában üdvözlendő követelmény és cél, azonban a fehér rasszon belüli szellemi vertikalitás nem jelöltetik ki, illetve – Amerika vonatkozásában – a „született amerikai” helyeztetik a csúcsra. Az ezzel járó rasszok és etnoszok közötti szeparáció ennek ellenére is pozitív és helyes még akkor is, ha az nagyrészt a horizontalitással szimbolizálható síkon megy végbe. Kimondják ugyan, de szinte felesleges kimondani, hogy néger származású ember a szervezet tagja nem lehet. Kifejezetten érdekes viszont, hogy a zsidó származás is kizáró okot jelent a tagsági aspirációt illetően. Azt kell mondanunk, hogy ez teljesen magától értetődően helyes, hiszen rengeteg zsidó állt és áll az etnikai keveredési folyamatok elősegítése, a kulturális színvonal alászállítása, valamint az ateizmus és materializmus térhódítása mögött Amerikában is. Az ázsiai származás kizáró mivoltát még levezethetjük a bevándorlás-ellenességgel, az általános averzió az indiánokkal szemben viszont szellemi szempontból teljességgel elfogadhatatlan. Nyilván az indián törzsek között is lehet szintbeli különbségeket megállapítani, mindazonáltal az észak-amerikai indiánok, pontosabban eredeti heroikus-szellemi orientációjuk és hagyományaik kifejezetten magas rendűek, és az őket meghódító rangereket és pioneereket szellemi értelemben óriási mértékben felülmúlják. Ha másból nem is, legalább abból felismerhetnék az indiánok magasrendűségét, hogy amíg hagyományaik éltek, képtelenség volt őket szolgai munkára fogni, ami nemcsak a Föld érinthetetlenségét illető felfogásuk miatt volt így (préri indiánok), hanem elsősorban azért, mert létrendbeli szintjük szerint nem szolgák voltak, hanem nemesek. Mindenesetre kijelenthetjük, hogy a Klan álláspontja a nem fehér rasszokkal kapcsolatban nem a gyűlöleten, hanem szegregáción alapul.

Ami a Ku Klux Klan jótékonysági irányultságát illeti, erről teljes a hallgatás a liberális és kommunista tömegmanipulátorok részéről. Elfelejtenek említést tenni a szegényeknek kiosztott szeretetcsomagokról, amely szeretetcsomagok az „afro-amerikai” populáció azon tagjai számára is kiosztatnak, akik ezt megérdemlik (nyilvánvaló, hogy a bűnözők nem kapnak csomagot, bármilyen legyen is a bőrük színe – esetleg mást „kapnak”).

Morális imperatívuszuk általában megfelel a többé-kevésbé szekularizált protestáns morál elvárásainak. A család és az otthon szentsége, a nők tisztasága, a társadalmilag elismert erkölcsös élet, a megbízható családapa az eszményeik. Mindez azonban némiképp meghaladja a „moralizálás” szintjét – nem csupán, „papolnak”, hanem erőteljesen aktivizálják is magukat ezen – kétségtelenül relatív – értékek védelmére. Ha pedig az amerikai élet mai nívóját tekintjük, ezek az értékek magasan meghaladják azt.

Patriotizmusukat meglehetősen nehéz értelmezni. A nacionalizmus ugyanis kétféle lehet: Az egyik a nivelláló nacionalizmus, amely számára minden ember egyenlő egy adott etnoszon belül, a különbségek csak a népek között merülhetnek fel, általában azon nép javára, melyhez a probléma felvetője tartozik. Ezt a fajta nacionalizmust, mint sajátos provincializmust, el kell vetnünk. A szellemi szempontból helyeselhető nacionalizmus az adott népen belül hierarchikus különbségeket tételez, mely hierarchia adott szintjei képezhetnek esetleg összehasonlítási alapot a más népek ugyanazon szintjeit alkotókkal. Amerikában a „vér és föld” misztikája könnyen érthető módon bajosan vethető fel, hiszen ezen logika alapján az indiánokat illetné meg az elsőbbség és a fennsőbbség. A Ku Klux Klan felállít egy értékbeli hierarchiát, amit azonban az egyes rasszok és etnoszok között állapít meg. A nemzetfelettiség immanens jelenlétének ideája ebből – mely az adekvát állami hierarchia-képzés alapja – hiányzik. A személyes és transzcendens Isten parancsainak egyedüli méltó képviselője a Földön a fehér rassz. A WASP-ok állnak a csúcson, a négerek pedig legalul. E hierarchiában érvényes elemek keverednek érvénytelenekkel, akár a rasszokat – lásd a négerek viszonylag pontos elhelyezése, illetve az indiánokkal kapcsolatos zavarok –, akár a rasszokon belüli kategorizálást tekintjük.

A Klan szimbólumai közül az ún. Vércsepp (Blood Drop)-szimbólum minden irányzatban és csoportban használatos. Ez fekete alapon vörös körben egy egyenlő szárú fehér kereszt. A kereszt szárainak belső felülete barna színnel van megerősítve. A kereszt közepén, a szárak által közrefogva, egy csúcsán álló négyzet látható, mely négyzeten belül – és így az embléma centrumában – vörös vércsepp ábrázoltatik. E vércsepp Krisztus vérét jelképezi. Ez az 1920-as években terjedt el. A Knights of the Ku Klux Klan egy másik szimbólumot is használ. Ez vörös alapon fehér csúcsára állított négyzetben egy fekete kelta-kereszt, mely az 1970-es években terjedt el. Azért vezették be, mert nézetük szerint minden Fehér civilizációban előfordult, és egyszerre jelképezi Krisztus keresztjét, az élet kerekét és az árja Nap-princípiumot. Nézetünk szerint azonban e szimbólum megalkotásának hátterében létezik egy másik komponens is, az a szimbólum, melyet Németország használt 1933 és 1945 között... Ez annál is inkább valószínűsíthető, mert a II. világháború idején a Klan szorgalmazta az Egyesült Államok beavatkozását Németország mellett, amit pozitívumként ítélünk meg, hiszen a Tengelyhatalmak és szövetségeseik képviselték maradványszerűen azt az organicitást és helyes beállítottságot, ami vereségükkel effektíve el is tűnt a nyugati világból.

A lepel és a csuklya olyan dolgok, amelyeket az átlagember a leginkább a Klan-nal társít. A tömegmanipulátorok által kialakított köztudat ezeket olyan eszközöknek tekinti, amelyek csúnya és gonosz emberek rosszban sántikálását nagyban elősegítik és ahhoz hozzátartoznak. Igaz, hogy ez az öltözék a babonára hajlamos lelkeket (és a négerek babonás hajlama közismert) mindenféle misztifikációra és borzongásra készteti, mégsem mondhatjuk, hogy a lepel és a csuklya használatának elsődleges célja ez lenne. Az öltözet eszmei háttere roppant egyszerű – az alázatosságot és az anonimitást szimbolizálja, mint általában a szerzetesi öltözékek. A lepelt és a csuklyát felöltve a Klan-tagnak meg kell szabadulnia hétköznapi és korlátozott individualitásától – mint ahogy a Klan mondja: önzetlen felajánlkozást kell tenni Isten, a nemzet, a fehér rassz és a mozgalom számára. Az öltözet színét illetően nincs egység a különböző Klan-vonulatok között. Eredetileg a tagok fehér leplet viseltek, az őrség pedig feketét, a rangjelzések az ujjrészen voltak. A második érája idején, a húszas években a rangokat a különböző színű öltözetek jelképezték. Az Imperial Wizard-é – kb. országos főparancsnok – bíborszínű volt, a különböző országos tisztségviselőké arany, a Kleagle-ké – közvetlenül az Imperial Wizard fennhatósága alá tartozó szervezők – vörös, az egyes államok (Realms) parancsnokaié – Grand Dragon – zöld, a tagoké pedig fehér. Napjainkban egyes vonulatok megtartották ezt a rendszert, mások pedig visszatértek az eredetihez. (A szervezeti felépítést részletesen tanulmányunk második részében tárgyaljuk majd.)

A Klan-hoz tartozó külsőségek közül a tömegekben talán az égő kereszt okozza a legvadabb képzettársításokat. Ez a szertartás egyébként – mint sok egyéb is – a Klan második érája idején vezettetett be. Ezzel kapcsolatban sátánista praktikákat, blaszfémiát, a kereszténység meggyalázását sugallják. A mediumok a kereszt elégetéséről beszélnek, aminek a célja a megszentségtelenítés és a kereszt elpusztítása. Erről azonban egyáltalán nincs szó. A Klan felfogása szerint a szertartás során nem elégetik, hanem megvilágítják a keresztet. A kereszt fénye így Krisztus Fényét szimbolizálja, mely eloszlatja a sötétséget és a tudatlanságot. Ez a fény és meleg jelképezi azt a szellemet, amely a Klan testvéri szövetségét – a kereszt körül alkotott kört – összetartja. Egyébként a Klan összejöveteleinek záró és betetőző rituáléjaként használják. Ha a rituálé zárt térben történik, a fakeresztet tizenhárom kereszt alakban elhelyezett gyertya helyettesíti, tizenhárom lévén az eredeti amerikai kolóniák és a Konföderáció államainak is a száma. Egyébként eredetileg a skót felföldön használták, hogy a szomszédos települést figyelmeztessék a közelgő veszélyre. Manapság sokszor nem Klan-tagok gyújtanak meg kereszteket, a Ku Klux Klan lejáratása céljából.

Összegzésképpen: a Ku Klux Klan olyan heterogén elemeket felmutató, több ágon futó és többször újjászületett szerveződés, amely Amerikában szélsőjobboldalinak számít, és amelynek 1866 óta eminens szerepe van azoknak a tendenciáknak a fékezésében, amelyeket – és amelyeknek kimenetelét – e tanulmány bevezető részében leírtunk. Militáns mivolta, katonai igényű szervezettsége, materializmus- és ateizmus-ellenessége, a New Age mozgalmaival való szembehelyezkedése feltétlenül figyelmet és elismerést érdemel. Reaktív céllal történt megalapítása és reaktív jellege sajnos ugyanarra a szerepre kárhoztatja, mint amire általában a szélsőjobboldal kárhoztatott: egyre inkább utóvédharcokba átmenő defenzív harcmodorra. Tevékenysége legalább a déli államokban hosszú ideig elejét tudta venni az etnikai és rasszbeli keveredésnek, annak a kevert vér és kevert populáció létrejöttének és térhódításának, amely bizonyos sötét háttérerők számára felettébb kívánatos. Ki kell jelentenünk – és e lap liberális figyelői valószínűleg csak ezt fogják megjegyezni –, hogy ha valamely csoda folytán az Amerikai Egyesült Államokban a Ku Klux Klan venné át a teljes hatalmat, az számunkra is és az egész világ számára is üdvös és üdvözlendő lenne.